Szombat délelőtti séta tündérország fővárosában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hó zuhogása

Gyermekként megigézett mindig a hó zuhogása,
Fénytelen, lombtalan erdők szürke sötétjét oldja,
Hópuha hópihe habbal díszít ilyenkor a felhő

S lám most is belefájdul, szívemet nyomja az emlék,
Mert hisz az ember lélek, s gyermeki vágya nem oszlik,
Akkor sem, ha a teste, s benne a félelem felnő

Egy igazi hungaricum

Fél liter unicumra vágytam,
Bementem hát a SPAR-ba, hogy megvegyem,
A hölgy megkérdezte, hogy a dobozos vagy a doboz nélküli változat érdekel,
Nem akartam flancolni, mondtam, hát, hogy doboz nélkül legyen

Ám az eladó nem hagyta ennyiben a dolgot,
S felhívta figyelmemet rögtön az árak különbözőségére,
Szavai nagy meglepetést okoztak számomra, ugyanis azt kérdezte tőlem,
Hogy a doboz hiánya nekem 600 forintot megér-e

Először azt hittem, rosszul hallok, de aztán kiderült,
Hogy sajátos árképzésük valóban minden logikát negál,
Doboz nélkül ugyanis az ár 3200 forintra szökik fel,
Ám dobozzal 2600 forintnál megáll

A döntő, bár érthetetlen érv végül rám is hatott,
A doboz-t is megvettem, azért mínusz 600 forintot fizettem, ha jól értelmezem,
Előnyös üzlet, ám amíg az ára nem változik, marad negatív számértékű,
Addig biztosan nem fogom eladni, s ne csodálkozz ezen!

Régi gyöngyszemek

A buszmegállóban álltam,
S míg a buszra vártam, pénzemet számláltam,
Elég lesz-e (nem holmi lére)
De legalább egy buszjegy megvételére.
Gyűlt az apró markomban éppen…
Úgy tűnt, nem kell félnem, mert a jegyre futja majd mindenféleképpen.
És jött a busz, de, jaj, Ica!
A sofőr fülkén a matrica,
Mely a jegy árát hirdeti, megcáfolta álmom,
Megsemmisülve kellett látnom,
295 forinttal kezemben,
Hogy egy buszút ezzel szemben
300 forintot ér,
S pénzem odáig fel nem ér.
Kotorásztam, de hiába,
A vezető kissé kába
Nézéssel vizslatta lesz-e vétel,
A Volánnak egy kis bevétel…
Intettem: Mégse! Mondjuk nem izgulta magát agyon,
Talán kicsit meglepődött, de azt hiszem, nem nagyon.
Leültem, hát… fejemben zsongott még a szégyen faktor,
Lapultam, mint nyúl a fűben, ki reméli, hogy nem jön traktor,
Persze nálam a remény az ellenőr ellen való volt,
Hisz jegy nélkül utazgatni az idegeknek nem egy jó bolt.
Bíztam mégis, hogy a késő órán a rend szigora kicsit enged,
S a város minden jegyszedője családi körben pihenget.
Mikor e gondterhelt út végén a belváros utcáit megláttam,
És az utcasor egyik sarkán a megállót is, ahová vágytam,
Sóhajtottam megkönnyebbülten,
S a buszról (ezúttal nem leszálltam, az túl kis szó rá),
Örömömben lerepültem :-)!

----------------------------

Multit szolgáló kiküldött, logisztikus és szorgos szervező
(otthonod távol, elválaszt tőle hét határ és hetvenhét mező),
Ha a hosszú nap végén a szállodában,
Sőt, mi több, a fürdőszobában
Zuhannyal frissítenéd magad,
S tapasztalod, hogy a meleg víz folyása hirtelen megszakad (s csak a hideg marad),
Pont a szappanozás után, mikor tested csupa hab mindenütt,
Míg égtelen haragra gerjedsz, káromkodsz és a guta majd megüt,
Gondolj arra, hogy ez még mindig a kedvezőbb fajta vízelállás,
Mert a másik felállás,
A másik víz-szeszély
(velem is megtörtént már, ez nem holmi fiktív veszély),
Hogy a hideg víz megy el (s a forró marad), de elborít a szappan,
S míg lemosod magadról, főhetsz, mint a kappan,
Szóval, az utóbbi sokkal kínosabb…
Ha tehát apadó melegvized miatt szívod fogad,
Gondolj erre, s a hideg cseppeket hálával fogadd!

----------------------------

Az okos utazó felméri ésszel,
Hogy bőröndjében hasznos hely nem vész el,
Ha egy bicskát és egy kiskanalat eltesz
A többi cucc közé, mert ez
Visszatérül,
Mikor a boltba betérül,
És almára lel,
Mit hámozni, vagy joghurtra, mit kanalazni kell.
E praktikát én is alkalmazom,
Hisz abból mindig fakad haszon,
Ám, minő végzet! Az egyik este
Eljött kiskanalam veszte.
A gyévuska a szobában
Arra gondolván magában,
Hogy az a reggeli ekcájg része volt
Lelkesen pakolt és szólt
(oroszul persze) – „Héka!
E kanál a szálloda tartozéka!”
Felkapta, s mire észbekaptam, utána hiába mentem,
Elviharzott a szentem.
Tűnődtem, mit tegyek…
Mehetnék a recepcióra,
De előtte kéne pár nyelvóra,
Hogy problémám el tudjam magyarázni tisztán,
Szóval tűnődtem, s aztán
Arra gondoltam, egyszerűbb lesz reggelig várnom,
Míg egy másik gyévuska kopogása el nem űzi álmom,
Azé, aki a reggelit tálcán kínálja fel,
S a tálcán lévő kiskanalat akkor majd én sajátítom el.
Projektem nagyszerűnek látszott,
Ám egy ponton, sajna, hibázott!
Másnap reggel jött a lányka,
Kezében tálca, s a tálcán tálka,
Kávé, tej, szalvéta díszlet,
Rántotta, s hozzá kés-villa készlet,
De, jaj, a sorsom mégis mostoha,
Azt történt, mi még soha…!
„Dobre utro!” – mosolygott a lányka,
S a tálcán ezúttal nem volt kiskanálka!

Ha az ember egyszer nem figyel...

Eddig még egyszer sem sikerült
Két egyenlő részre törni a kálciumos tablettát,
Pedig mindig nagyon igyekeztem,

60-40 vagy 70-30 lett az eredmény, meg se közelítette a fifty-fifty-t...
Ma viszont nem törődtem vele, sebtiben törtem ketté,
És lám-lám, véletlenül pontosan elfeleztem :-)!